A sárospatakiak kulturális életét meghatározó Művelődés Háza olyan jellegzetes épület, amelynek tervezőjét első ránézésre az is könnyedén megnevezi, aki Makovecz Imre építészetével csak érintőlegesen találkozott. A tervek elkészültének 40. évfordulóján az épület kertje mutatkozik be.
A művelődési ház megszületése közel sem volt zökkenőmentes. Makovecz az 1970-es évek elején, még a VÁTI tervezőjeként álmodta meg az épületet. A tervezővállalatot megkerülve, a közigazgatás ellenében kezdett a kivitelezőkkel tárgyalni, ami néhány évvel később az állásába került. Az egykettőre közismertté váló alkotás azonban komoly nemzetközi sikert aratott: az Építészek Nemzetközi Szervezete a világ tíz – 1983-ban átadott – legszebb épülete közé sorolta.
Az épületet alapvetően határozta meg a vele szemben álló, Lechner Jenő tervezte Tanítóképző. Ennek U alakú beépítésére rímel Makovecz művelődési háza, mely szélesen ölelő tömegformájával hatalmas előudvart teremt. A monumentális építmény tagoltságnak és nyitottságának köszönhetően szervesen illeszkedik a város szövetébe.
A ház napjainkban számos intézménynek, művészeti szervezetnek és szabadidős csoportnak ad otthont és nem volt ez másképp a megépültét követő időkben sem. Nagy szerepet játszottak a közösségi-társadalmi igények kiszolgálásában az épület kertjének különböző egységei, terei is. A Lechner Tudásközpont tervtárában a sárospataki Művelődés Háza teljes tervdokumentációja megtalálható, melynek részeként most a kertrendezési terv került terítékre.
Az 1977-es terv Pirk Ambrus kerttervező mérnök munkáját dicséri. A műleírás alapján körvonalazhatjuk az egykori kertre vonatkozó elképzeléseket. A kis területből fakadó adottságok mellett két fő alapelvet tartottak szem előtt a tervezési fázisban. Elsődleges célkitűzés volt, hogy a belső és külső funkciók lehetőség szerint „összecsengjenek”, egymást kiegészítsék, átjárható tereket hívva életre. A másik megvalósítandó elgondolás pedig az volt, hogy minden korosztály találjon magának kinti szabadidős elfoglaltságot. Ahhoz, hogy az egyes tevékenységeknek helyet adó terek a közlekedési területektől megfelelően elkülönüljenek, mindenütt a szintből kiemelkedő alacsonyabb térfalak kialakítására volt szükség.
A ház mozi-szárnya és a parkoló között fák és cserjék jelentik a vizuális határvonalat. Itt a filmre várakozók számára hosszú, pihenésre alkalmas padsorokat helyeztek el. A rendelőintézet előtti terecskét díszkúttal, a parkoló felőli oldalon fák ültetésével és ülőhelyek kialakításával tették barátságosabbá.
A főbejárat előtti, két épületszárny által közrezárt terület leburkolásával szabadtéri színházi előadások, hangversenyek megrendezésére is igyekeztek alkalmassá tenni a központi teret. Az udvart lezáró két karcsú betonoszlop tetején magyar mitológiai motívumokat megidéző művekkel találkozhatnak az arra járók. Az ég felé törő Csodaszarvas és az Égberagadás című alkotások Péterfy László 1980-as évek végén készült munkái.
A kert területének kicsinysége különösen intenzív területfelhasználást igényelt. Az épület északi oldalán, a szakköri helyiségek kiegészítéseként adódott lehetőség a kert – különböző elfoglaltságokhoz szükséges – szeparáltabb blokkjainak kialakítására. Ezeket az egységeket a parkolótól és egymástól egy viszonylag magas fallal és dombra simuló cserjékkel választották el, de a lehatárolásban komoly szerepet szántak különféle műtárgyak elhelyezésének is.
A kert északnyugati csücskében mobil elemes játékokkal felszerelhető teret alakítottak ki, melynek használatát és időszakos kiképzését az aktuálisan ott ténykedőkre bízták, ezzel is erősítve a gyerekek kreativitását, környezethez fűződő intenzívebb kapcsolatát. A képzőművészeti és kerámia szakkörben működők számára a külső térben elhelyezett műkő fal előtti posztamenseken és a falban kialakított nyílásokban lehetőséget teremtettek a foglalkozások során keletkezett alkotások kiállítására. A műkőfal másik oldala firkafalként szolgál a kreatív energiáikat kiélni vágyó fiatalok számára.
A kertrendezési terv szerint az oldalbejárattal szemben egy szobor elhelyezését tervezték a belső folyosó folytatásaként, ahol szintén kiállítási lehetőség kínálkozott. Ehhez a kis térhez kapcsolódik a bábszakkör számára emelt minifórum lépcsős nézőterével, amely más, kis létszámú csoportok találkozóhelyéül is szolgálhat.
A többi terület főként nagyobb iskolások és felnőttek számára ad teret aktív kikapcsolódásra, mozgásra. Itt meghatározó az a kombinatív építőkészség fejlesztését szolgáló építő-játszótér, ahol a gyerekek deszkából, ládából, téglából és egyéb hulladékelemekből építhetnek kuckót, várat, házikót. A manapság gombamód szaporodó kültéri tornapályák előképének is tekinthető területen egyedi fa játék- és tornaszereket helyeztek el, melyeket testmozgás céljából a különböző korosztályú gyerekek és a felnőttek egyaránt használhatnak. A labdajátékokat előnyben részesítők pingpongozhatnak, a – korban megszokott módon még aszfalttal burkolt – futballpálya pedig a labdarúgás mellett kézi- és kosárlabdázásra, röplabdamérkőzések rendezésére is lehetőséget nyújt. S végül, de nem utolsósorban azokra is gondoltak, akik nem a kifejezetten sportos kikapcsolódási lehetőségeket keresik: számukra lengőtekepályát, sakkozó- és kártyázó helyet terveztek.
A 22. Múzeumok Majálisán a Lechner Tudásközpont sátrában a Művelődés Házának 1977-es kertrendezési terve mellett ismert kerteket és parkokat mutatunk be.
Források:
Sárospatak, Művelődési ház kertrendezési terve. VÁTI/Pirk Ambrus, 1977.
Makovecz – Organikus építészeti útikönyv. Szerk.: Dénes György. Serdián Kft., 2011.
Makovecz Imre. Tervek, épületek, írások 1959−2001. Szerk.: Gerle János. Serdián Kft., 2002.
Művelődés Háza honlapja
Pintér Tamás: Sárospatak, Művelődés Háza. In: A műemlékvédelem táguló körei. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal kiállítása. Budapest, 2000.
